475 oldal, 280 színes fotóval, A/4-es nagyságban,
16.800 trófea adataival, ötnyelvű feliratozással
(német, angol, francia, magyar és svéd)
ELŐSZÓ Az Európai Trófeakatalógus – Szarvasok c. könyvünkhöz
Örömmel, egyben vegyes érzésekkel olvastam a Wild und Hund 2008/7. számában Dr. Karl-Heinz Betz tudósítását a C.I.C. berkeiben forrongó vitákról, a vadásztrófeák megítélése és azok felmérésére tett javaslatokkal kapcsolatban. Egypárat kellett rá aludnom, mire megértettem a következményeket, melyek esetleg azt eredményezhetik, hogy a jelenlegi szisztéma átalakul, netán meg is szűnik.
Minden esetre a tendencia világos ha a politika diktálta látószöget figyelembe vesszük: a jelenlegi, és ökológiai alapokra helyezendő vadászatot ne „csúfítsák el” a trófeaszerzés és annak anomáliái. Ezzel egyet is tudok valahol érteni, mert már sok esetben átestünk a ló másik oldalára, hogy azt ne mondjam, a vadászat sötét foltja, „vadhajtása” lett a túlzott trófea kultusz. Természetesen ehhez bizonyos mértékben hozzájárult a jelenlegi nemzetközi trófeabírálat majd 70 éve fennálló mérési rendszere, és annak – sokak által érthetetlen – bírálati képlete. Sokszor az ilyen-olyan hozzáadandó és levonásra kerülő szépségpontok döntik el egy-egy világranglista helyezéseit, melyek nemzeteket, országokat értékelnek fel-, vagy le. Azzal, hogy képleteket kell kiszámolni, különböző szorzókat használva, továbbá a szépség pontok adása, esetleg más pontok levonása, magával hozza, hogy ezt egy ember „nem végezheti el”; ehhez egy többtagú bizottság szükséges, mert ha mindezt egy személy végzi, akkor még az acél mérőszalag is „nyúlhat” vagy „rövidülhet”! Ezzel azt akarom mondani, hogy esetleg visszaélések történhetnek… és sajnos történtek is! (Lásd a magyar jászkiséri bakunk történetét, amelyet Bukarestben a bíráló bizottság lepontozott, majd évekkel később a „helyére” tették, mások!) Ezért nagyon üdvös volna, ha áttérnénk egy olyan felmérési formára, amelynél csakis a mérhető adatokat használnánk fel, és azok összege adná a végső pontszámot. Ezt bárki el tudná maga is végezni otthon, minden különösebb szakmai felkészülés nélkül. Ezt fizetési alapnak is fel lehetne használni, ha bérvadász ejti el az őzbakot, szarvasbikát, vagy más trófeás vadat. Így megszűnne a súlyok mérése, amely amúgy is örök vita témája a fizető vendégeknek, ha hamarabb lett mérve, mint 24 óra. Mert sokszor a vendég nem tudta kivárni ezt az időt, így biztos, hogy nem a valós súly volt a fizetési alap; arról nem is beszélve, hogy a legtöbb mérleg – finoman fogalmazva – nem is volt pontos. Őzagancsoknál a térfogat mérése is sok vitára adhat okot, mert csak egy milliméterrel mélyebbre engedve a trófeát a vízbe, komoly pontokat jelent, melyek sokszor kihatnak az éremhatárok kitolódására. Egyszóval a fizető vendégek nagyon ritkán vannak megelégedve a mért adatokkal, mire a trófea a falra kerül, már messze nem az a súlya, mint amennyit fizettek érte.
Ötévi munka után, 2003 augusztusában önerőből kiadtam a majd 24 ezer adatot egyesítő, első EURÓPAI TRÓFEA KATALÓGUS-t. Azért fogtam ebbe a nagy munkába – amit ma is folytatok, s jelenleg kb. 50 ezer trófea hivatalosan felmért adataival rendelkezem – mert azt láttam és éreztem, hogy az európai vadászok igényelnek egy ilyen összeállítást, hiszen sem a C.I.C., sem a FACE nem reagál a felszólításokra és a megkeresésekre. Magyarul: nem érzik igényét, hogy egy ilyen összefoglaló munka megszülessen és minden európai vadász számára hozzáférhető legyen.
2006-ban a brüsszeli FACE ülésén képviseltem Magyarországot és vadászait. Utolsó felszólalóként majdnem könyörögtem a jelenlévő delegáltaknak, hogy szavazzák meg egy egész Európát átfogó adatbázis létrehozását, amelyben minden vadászati adatot – így a trófeákat is – foglaljuk össze. Mindössze egyetlen felszólaló, Ausztria volt a javaslatom ellen, ám még csak szavazásra sem került a dolog. Ennek ellenére a C.I.C. jelenlévő akkori elnöke, Dieter Schramm úr, felszólalásában a támogatásáról biztosított. Sajnos egy „meleg kézfogásnál” több támogatást nem kaptam. A közgyűlés utáni állófogadáson a delegáltak többsége megkeresett, megszólított: ők szívesen megszavazták volna a javaslatomat, ha szavazásra került volna sor. Ez igazolta abbéli meglátásomat, hogy jó úton haladok az elképzelésemmel: adatbázisra valóban szükség van.
Elmondhatom, hogy majd 30 éve a Rowland Ward’s hivatalos trófea felmérőjeként, európai vadászatokat szervező szakemberként, 20 éven keresztül a magyarországi MAVAD németországi képviselőjeként, hivatásos vadászi szaktudással és trófea felmérő gyakorlattal az elmúlt negyven év alatt több tízezer trófea ment át a kezeim között. Az EURÓPAI TRÓFEA KATALÓGUS szerkesztése és az adatok gyűjtése közben sikerült megismernem az elmúlt 400 év meglévő trófeáit, melyek a független C.I.C. bizottságok által felmért adatait foglalták össze, amelyek érdekes összefüggéseket, idő- és térbeli információk halmazát tartalmazza. A meglévő adatok tanúbizonyságot adnak egy-egy vadászterület, országrész, vagy akár országok vadállományáról. Az adatok ismeretében a genetikai adottságai megismerhetők, és egyben dokumentálhatóak. Arról nem is beszélve, hogy olyan emberek, vadászok neve maradt így fenn egy nagy könyvben összegyűjtve, akik már régen nincsenek közöttünk. Viszont így is megemlékezünk róluk tisztelettel, mert vadászok voltak.
Szerény véleményem, hogy egyszerűbb, ha mérhető adatok alapján bírálunk egy trófeát, amely – ha sokaknak nem is jelent semmit, hiszen egy „halott csont”, de – a vadászat tradícióihoz tartozik. Számomra mellékes, hogy politikusok miként akarják megszüntetni ezt az ősi szokást, hogy gyűjtjük a trófeákat, melyek ma már nem győzelmi jelvények, hanem egy szép vadásznap kézzel fogható emlékei. A megszerzés körülményei sokat jelentenek a tulajdonosának, aki ha rátekint a falán függő trófeákra, esetleg az ifjúsága, a gondtalan és szép vadászat jut eszébe róla. Ezért készítettük el ezt a kiadványt, hogy valamilyen formában nyoma maradjon a vadászemlékeinknek, és azon vadászoknak, akik ezeket a trófeákat zsákmányolták.
Balatonföldvár, 2015-05-07.
Bozóki László