Tudják-e, hogy miről híres gróf Széchenyi Zsigmond 1935. március 3-án elejtett addax bikája?
Arról, hogy mind a mai napig tartja a Rowland Ward szerinti világrekordot.
És tudják-e, hogy mi a Rowland Ward?
A vadászvilág egyik olyan kiadványa, amelyben Afrika és Ázsia nagyvadjainak rekord trófeáit gyűjtötték össze. Nevét a könyv egy londoni preparátor testvérpárról kapta, akik éppen 100 éve kezdték a trópusokról és angol gyarmatbirodalomból érkező trófeákat felmérni és jegyzékbe venni.
A trófeák méreteit akkoriban csak azért jegyezték fel, mert az angolok mindig is kedvelték a fogadásokat. Ha két angol úriember szafárira indult, fogadást kötöttek, hogy ki jön vissza erősebb trófeákkal. Innen az ötlet, hogy a felvett adatokat nyilvánosságra hozzák. 1892-ben jelent meg az első kiadás.
A bejegyzések ma már nem ingyenesek, egy jelképes összegért, melyet csekken kell befizetni a könyv kiadójának, bejegyeznek minden trófeát.
A vaskos kötetben több tízezer név, adat szerepel. Súlyra sem könnyű olvasmány.
A trófeák minősítése ma is a tradíciók alapján történik, bár a 70-es években megváltoztatták a bírálat néhány részletét. Az egyik ilyen változtatás a kafferbivaly szarvának minősítésében hajtották végre. Azóta nem csak a külső terpesztést mérik, ami eddig az összehasonlítás alapja volt, hanem a szarvak hosszát és a kanyarokat is figyelembe veszik.
A trófeák adatait nem adják össze, nem számítgatnak bonyolult képleteket, nincsenek szorzószámok. Még mindig a hosszabbik szarv méretét jegyzik be.
A nagymacskák bőrének adatait a még lenyúzatlan vadon, a helyszínen mérik le, ehhez mellékeleik a koponya méreteit és a hivatásos vadász nevét, címét. A többi vad mérését hivatalos trófeamérők végzik, utólag.
Lapozgatva a vaskos kötetben, igen sok érdekes dolgot fedezhetünk fel: a legtöbb bejegyzés a második világháború utánról datálódik. Valószínűleg azért, mert a viharos időkben igen sok trófea eltűnt vagy megsemmisült.
Érdekes, hogy egyes vadfajokról több száz bejegyzés van, míg másokról csak néhány. Ez valószínűleg előfordulásuk gyakoriságával, illetve a vadászok közötti népszerűségükkel függ össze. Így például a kafferbivalyról 817 feljegyzés olvasható, a nagyon ritkán puskavégre kerülő kis antilopból, a grysbokból csak 14-et sorolnak fel.
A mutatós és szerintem legszebb szarvú antilop, a nagykudu trófeái közül ez első helyet egy 67 inches foglalja el (1méter=39,37 inch). A könyvbe a legalább 52 inchesek kerülnek. Ezzel is csupán a 479. helyet kapja a trófea boldog tulajdonosa.
Ismerős magyar vadásznevekkel is találkozhatunk. Gróf Széchenyi Zsigmondon kívül báró Nemes Géza, báró Dózsa György, herceg Franz Josef Windischgraetz és Meran Ferenc is felbukkan a könyv lapjain.
Dr. Nagy Endre elkövetkező kötetekben már szintén szerepelni fog, hiszen trófeáit most mérjük fel.
Sajnos Kittenberger Kálmán neve nem található a könyvben, pedig talán ő volt a legnagyobb magyar Afrika-vadász. Írásaiból tudjuk, hogy trófeáit megélhetéséért kellett elkótyavetyélnie.
Hová tűntek ezek a trófeák? Elképzelhető, hogy önmagukat Afrika-vadásznak kikiáltó szélhámosok saját nevük alatt jegyeztették be. Pedig Kittenberger Kálmán ezekért a trófeákért igazán megszenvedett.
Hat éve magam is abban a megtiszteltetésben részesülhettem, hogy megkaptam a hivatalos trófeafelmérő rangot a Rowland Ward vezetőségétől. Több száz érdekes trófeát volt alkalmam meggusztálni és felmérni az évek során. Szeretném a magyar vadásztársaim figyelmét felhívni rá, ha valakinek a tulajdonában erős afrikai vagy ázsiai nagyvadtrófeák vannak, szívesen felmérem, és a könyvbe bejegyeztetem
Bozóki László
Megjelent a HUNOR 1990 januári számában
A kép forrása: https://rowlandward.com/