Vadászkések – ELŐSZÓ helyett MEGHÍVÓ
Könyvemet vadászoknak, késkedvelőknek, a majd mindennap a természetben járóknak szánom! Célom, hogy megpróbáljam átadni az utánam jövőknek mindazt, amit a hosszú vadászévek alatt tapasztaltam, megfigyeltem, megtudtam. Mert idestova elmúlt ötven év, hogy hivatalosan is vadásznak tartanak, bár szerintem már születésem előtt is az voltam.
De aki többet tud a vadászatról, és a késkészítésről, az ősi foglakozásokról, azt is szívesen látom.
Az évezredek vadászkései mögött, ha homályosan is, de áttetszenek az emberek, akik a szerszámokat sok, aprólékos munkával állították elő, és azok, akik használták. Könyvem nekik és róluk szól, hogy az érdeklődő jobban megismerje a kihalásra ítélt két emberfajtát: a vadászt és a késkészítő kovácsot!
A távoli, ködös múltban valószínűleg mindenki maga készítette fegyverét, vadászkését. Napjainkban mindez másként van: az ipari termékek terén nagy a kínálat, ez alól a vágóeszközök sem kivételek. A mai vadász ezért már könnyebb helyzetben van. Nem magának kell gyártania a szerszámait (pedig nem nagy ördöngösség az egész, és milyen szép feladat), hanem készen kapja, boltban veheti, vagy megrendelheti a vadászkéseket a gyártóknál. A modern kohászat, vasgyártás kihat a ma már oly kevés jelentőséggel bíró hétköznapi termékre is, mint a kés. Modernizálódó világunkban újabb és újabb anyagok jelennek meg, melyek sokkal kopásállóbbak, mint a régebbi anyagok. Így kerültek felhasználásra az új acél-ötvözetek, kerámiák és anyagok a késgyártásban. Ezekről szeretnék beszámolni, megismertetni azokat, a kívül állóknak.
Szeretném a Kedves Olvasót meghívni, hogy jöjjön velem, légyen kezdő késimádó, vagy sok mindent megtapasztalt öreg róka. Szeretném végigvezetni a kés fejlődéstanán, az őskortól a mai napig. Összegezem a felhasználásra kerülő anyagokat, formákat. Megpróbálom leírni a vadászkés használatának alakulását. Szólok a készítése körül terjengő téves megállapításokról.
Megosztom tapasztalataimat a helyes alkalmazásáról, (és az vesse rám az első követ, aki már mindent tud erről az élezhető vasdarabról). Sokszor dicsérni fogom a legősibb szerszámunkat, amely őseinket az emberré válásunk rögös útján segítette. De nem fogok mindig egyet érteni a mai gyakorlattal, használattal.
A mai leszűkült távolságok világában átkalandozunk Európából Afrikába, Amerikába. Eljutunk Közép-Keletre és Ázsiába, ahonnan a damaszkuszi és a szamuráj-kardok származnak. Példákon keresztül mutatom be, hogy a vadászkéskészítésnek Európában és szerte a világban milyen hagyományai vannak.
A vadászok sokszor speciális kívánságokkal állnak elő, amelyet csak az azokat ismerő késkészítő ért meg, aki esetenként maga is vadász. Így születtek meg a sok munkával készült remekművek, amelyeket kiállításokon, vagy a fegyverboltos vitrinjében csodálhatunk meg.
Mikor kezünkbe vehetjük ezeket, a gyönyörű tárgyakat, szemünket elönti valami furcsa, fátyolos fény, amelyet talán az ősember is érzett, amikor elkészítette első kőkését.
Ilyenkor úgy érezzük, hogy az előző életünkben biztosan volt egy késünk, amely valahol, az évezredek során kiesett a kezünkből, és most újra megtaláltuk, Kérem, jöjjenek velem! Tanulságos utazás lesz.
Bozóki László